orgonák örökül

2006 december 16. | Szerző: katha |

 Szeretem a friss orgona illatát. Belém karol.
Magával visz az öreg zöld bódéba, és elvarázsol.
Hagyom, hogy újra gyermek legyek.

Látod? Ott a faragott piros tulipános kispad. mindig ezen üldögélek.
Ide ülsz mellém? Neked sem ér le a lábad? Lóbálhatod te is, Csak vigyázz nehogy felrúgd a vödröket. Akkor anyu nagyon dühös lesz.
Kiabál, hogy lehetek ennyire ügyetlen.
De én már nagylány vagyok, régen nem csináltam ilyet! Hamarosan hat éves leszek.
Apu azt mondta hat évesnek lenni nagydolog! Már nem kell a TV Macival ágyba bújnom, Amíg nézik a Híradót fent, maradhatok és nézegethetem a képeskönyveim.
… és ha jó leszek, kapok egy kiskutyát! Akivel kimehetek a ház elé sétálni!
Képzeld! Bömbi lesz a neve!
Apu most alszik. Ezért hozott ki anyu magával. Itt nem zavarom.
Dolgozott egész éjjel. Kazánokat fűt, hogy a többi ember melegben aludjon.
Én meg segítek anyunak! Reggel én választottam ki a virágokat a Csarnokban!
Voltál már ott? Képzeld! Mindenhol csak virág! Akár egy nagy réten! Csak itt vödröstől nőnek.
Nagyon sokan vannak, és mindenki ásítozik.
Azt mondja anyu még hideg van, fáznak a virágok. Lassan múlik a tél.
Én már csak esténként szoktam fázni. Van egy dunyhám, ami olyan, mint egy nagy felhő, ami lepottyant az égből. Az alá szoktam bújni. Csak az orrom hegye látszik ki meg a szemeim. Amikor anyu bejön jó éjt puszit adni mindig azt mondja: ni csak egy fekete rigó kukucskál a dunyha alól. Ha kinyitom az ablakot talán el is röppen… és nevet , csak nevet…

… a szoba most tele van orgonával. Illata nagyon nincs, de a látvány fenséges. Üde lila minden.
Néha a csokrokhoz lépek belefúrom az arcom és szívom az illatát. Jó mélyen, teli tüdővel.
Hallom az anyám nevetését, az illat elhozza nekem őt. Itt van velem.
Az asztalon egy szál gyertya ég, a falon táncoló fényében felfedezem karcsú testét. Szeretném megérinteni a haját. Sokat játszottam a derékig érő hullámokkal…
A világ legfinomabb krumplis tésztájának az íze a számban, az örökösen megújuló virágillat, a püspöklila hálóing és köntös puhasága, és a virágok…

Látod? Mára már leér a lábam a kispadról, hosszú évekig neveltem kutyát, van több száz mesekönyvem és egy nagy csokor orgonám…
… és emlékeim. Miket az anyám örökül hagyott.