ma éjjel meglestem
mert a szövet felfeslett
hogy egy angyal térdel
a plafont nézve
a szőnyegen.
egy pillanatra hittem
itt a fent és lent
a pokol meg a menny
de lehet csak átmenet
mibe kapaszkodik az akarom
vagy megtermékenyül
az örök és a véletlen.
gyermek test,
hatalmas szárnyak
és pisla fény
zsindely színek
és minden mi kell,
hogy hihető legyen.
néztem
freskók áhítatát
pufók, és persze mosolygó arcot
keresve
de csak vézna karokon csüngő
posztót leltem
reszketeg térdeken
kántáló néma imát
mért süket az Isten?
adnom kellett volna egy párnát
hogy azon térdepeljen tovább
vagy bújjon mellém
aludja ki végre magát…
talán érezte,
talán képzeltem,
rám nézet
ajka tovább kántált
szemében se szikra
se félelem
értem imádkozik?
vagy…
én vagyok büntetése…