elmentek az angyalok

2006 december 28. | Szerző: katha |

 

ezernyi gondolatba
teremtettelek
újra meg újra,
kovászként gyúrva
napjaimba.
érintésedből sütött
lágy kenyéren élve,
álmokat rajzoltam
a falakra képnek,
hogy velem légy.
ne legyen üres a reggel,
zamatos vágyban
forrjon vérem,
s lüktetésed kísérjen.
nap- nap után
kértem Istent,
küldjön el téged.
ne sóhaj légy
és bűnben fogant álom,
vagy az a galamb
ki mindig ott üldögél a párkányon,
ne mindenbe lássalak!
valóságom, így légy az ébredésben.
de vétkeim súlya,
imám a földre húzta,
elfordultak tőlem az angyalok
“de Isten még szeret”
súgta a csend:
“csak hajts fejet,
s hallgasd a szárnyak suhogását
az ítéleted magány.
meg száz sóvár Miatyánk,
s ha nem elég morzsold
fekete gyöngyöt szorongatva:
hiszek benned Uram…”
rózsafüzérek átka neved!
az angyalok rég elmentek,
s engedetlenségemnek hála
itt hagyták imámat,
látod? Itt, tartom most is kezemben…
mi kéri légy velem,
valóságod váljon kenyeremmé.
én itt, te ott így múlt el a tavasz,
nem maradt már semmim,
csak egy ima – földre hullva –
s talán remény,
hogy visszajönnek az angyalok
és felemelik fohászom.
most…
szelíd mosolyod őrzöm
akár egy gyermek
ki fél,
hogy, Isten már nem szeret