hát tagadd létem Péter!
légy áruló angyalom,
nyomorult életedért cserébe
elfelejtetted ki is vagyok.
amott a hegyen Júdás zokog
őrületet csókolva egy kötélre
hiába fogod be füled, ő akkor is nevet
de mire a hajnal jő megbékél
mint én a kereszten…
de te itt maradsz
nézed majd ahogy húsomba korbács mar
és porban csúszva cipelem keresztem
de ne félj, a kakaszszó megvígasztal
Golgotára hívlak Péter!
jöjj és így hazudj a szemembe
mondd szeretlek, mondd hogy veled vagyok
és én vérem adom cserébe