most megérintelek,
gerinced ívén ujjaim
kérdeznek…
s felelsz, csak nekem
oly csendben,
mint a hajnal első pillanata.
hűvös van, érzed? – kérded
– ezért borzongsz?
vagy ez csak az érintésem,
a vágy mi feléd árad
szádra tapadva
ajkad ívét követve
csókban oldódik a félelem,
és a tudat, hogy hamarosan
el kell menned.
de most nem számít semmi,
csak az, hogy velem vagy
és én simogatlak…
… kicsatolod azt a vacakot?