démon

2007 március 8. | Szerző: katha |

 mikor az éjszaka megszólítja vágyaid,
s csak saját kéjed nyög kínzón füledbe,
éled a démon, a sötét úr.
karjába vesz, s elvarázsol.
hangja a szél…
testedben zúgva…
forralja véred,
lángnyelvekkel simogat,
jégvirágot csókol ajkadra,
s csak űz, egyre űz…
felém sodor minden pillanat.
nekem adod magad…
s, én fuldoklón iszom bőröd illatát,
részegült mámorban
korbácsként dobban szívem,
cinkos mosolyt küldve
a démonnak,
ki vihart kavart tested tengerén