mindenbe téged teremtelek,
feloldva a magányt.
némaságod bennem lüktet,
vár ránk, egy legyezőre festett világ.
nézd! itt minden más, itt lehetünk egyek.
az ég akár egy elnyúlt barnamedve,
s a szürke hegyeken játszik a fény.
kék tó vizén, mi csak felhőpamacs
cölöp hajó úszik csendben.
látom, a reszkető csíkot a kékben,
ez szíved a tenyeremben.
tus sziklákon kék lombot fúj a szél
s tán őz legel a firka erdő rejtekén.
acélfényű alakzatok a háttérben,
ha akarom komor hegylánc,
vagy egyszerűen borús ég.
itt mindent lehet
hisz csak legyezőre festett kép.
csendes hegyek, bősz sziklák,
nyújtózó égbolt, kék falevél.
s tán megbújva egy redőben
csak te és én.