Pici és buta mese

2007 április 3. | Szerző: katha |

 

Jeleket rajzolt a földre az ég.
Rögök közé rejtett titkos szavakat,
Álnok tündék vad igézetét
S, az ember jussát és végzetét.
A nappal fénye kacéran sétált
Érintett, elvett hisz akart
Az óriások térdre borulva kántáltak
Míg a csend örökre darabokra nem szakadt
Káosz született e földön
Mikor ember vájta angyal szemét
A kővé dermedt sárkányok sírtak
Így vette kezdetét a vég.
Ekkor hatalmas Istenek léptek elő,
Igéztek holnapot és csalárd reményt
És a népek mind, mind hittek nekik
Így történt mindez a kezdetek kezdetén
Tűzmadarak szálltak az égre
S, nászukból született új fény
Testük lángolva szórta az áldást
Így kapott esélyt ember és varázslény.
Lassan szelídült mesévé a történelem
Angyal, óriás ma már csak szóbeszéd
S, bár jeleket rajzol a földre az ég
Rögök, közé hiába rejt titkos szavakat
A sárkányok könnye ma már csak egyszerű eső
A tűzmadarak, elhamvadtak rég.