Pici és buta mese

 



Jeleket rajzolt a földre az ég.

Rögök közé rejtett titkos szavakat,

Álnok tündék vad igézetét

S, az ember jussát és végzetét.

A nappal fénye kacéran sétált

Érintett, elvett hisz akart

Az óriások térdre borulva kántáltak

Míg a csend örökre darabokra nem szakadt

Káosz született e földön

Mikor ember vájta angyal szemét

A kővé dermedt sárkányok sírtak

Így vette kezdetét a vég.

Ekkor hatalmas Istenek léptek elő,

Igéztek holnapot és csalárd reményt

És a népek mind, mind hittek nekik

Így történt mindez a kezdetek kezdetén

Tűzmadarak szálltak az égre

S, nászukból született új fény

Testük lángolva szórta az áldást

Így kapott esélyt ember és varázslény.

Lassan szelídült mesévé a történelem

Angyal, óriás ma már csak szóbeszéd

S, bár jeleket rajzol a földre az ég

Rögök, közé hiába rejt titkos szavakat

A sárkányok könnye ma már csak egyszerű eső

A tűzmadarak, elhamvadtak rég.

Tovább a blogra »