a perc szelíd
akár a tekinteted
ahogy rám néztél
szenvedély és vágy
nélkül, csak úgy
mert jól esett az érzés,
mi kettőnk közt született
és halt észrevétlen.
nem figyelt senki
az angyalok is
pont elfordították a fejük
– a jövőt kémlelték éppen
mi meg egymást
hogy, aztán egy mosollyal
hozzunk rendbe mindent
és megtörjük a csendet
– mit csak mi hallottunk
akkor, ott egymással szemben.
a következő pillanat
már zajjal telt
elmúlt a varázs
odébb léptél
én meg majdnem orra estem
mert elmerengtem
– hallottam kuncogni
az angyalokat mellettem.
s mire feleszméltem
nem voltál sehol
– megint csak a képzeletem
játszott velem”