úgy érintett meg Isten
hogy észre sem vettem
vállamon a kezét
csak ott mélyen
valahol legbelül
– ez lenne a lelkem?
hol az örökkévalóság él
megremegtem.
csendesen
mint egy hajnali igézet
megértettem
így kell lennie
magány és fény
mosoly mi nincsen
bennem él
bennem élsz
szárnyak és kéj
félek majd ha elmész
mert ölelésed lesz vétkem
ízed reményem
akkor megfordulok
kézen fogom Istent
és magammal viszem
oda a hegyre
– emlékszel hogy reszkettem?
míg telt vággyal
örömed lelted bennem
talán megérti
hová űzött
mivé lettem
mert egy angyalt
szerettem
a kezdetek kezdetén