tétova tavasz

2007 június 16. | Szerző: katha |

 

igazi tavasz

 

ma széttéptél, bár hozzám sem ért kezed

talán magad sem tudtad,

hogy ujjad szól, suttog kézfejemnek.

hozzád bújva hallgattam,

hogy, szíved ütemesen ver.

bőröd melegét ízlelve,

gondolatban súgtam, hogy szeretlek kedvesem.

a percek teltek, és Isten megkegyelmezett.

letörölte könnyeit az égről,

igazi tavasz lett hirtelen

talán az ég így áldja sorsunk

és okkal ültünk egymás mellett.

 

——-

új tavasz

 

fájdalom mentes és hatásos a léted,

akár halott szemében a könny,

vagy a szó, mi a tetem ajkára fagyott

és meg sem mukkant

mikor lelke nyomorult testéből távozott.

itt fekszem kifacsarodva, oly rég

nyüvek szabta új arcom rád nevet,

míg sírom falára nevedet karcolom.

velem leszel s én, befogadlak,

magamba szívva léted mozduló árnyképeit.

maradj még, fogd a kezem, ahogy egyszer régen

egy padon ülve a napsütésben, és simogass,

suttogjon ujjad egy utolsó mesét.

hisz  hazug szemek figyelnek örökké.