igazi tavasz
ma széttéptél, bár hozzám sem ért kezed
talán magad sem tudtad,
hogy ujjad szól, suttog kézfejemnek.
hozzád bújva hallgattam,
hogy, szíved ütemesen ver.
bőröd melegét ízlelve,
gondolatban súgtam, hogy szeretlek kedvesem.
a percek teltek, és Isten megkegyelmezett.
letörölte könnyeit az égről,
igazi tavasz lett hirtelen
talán az ég így áldja sorsunk
és okkal ültünk egymás mellett.
——-
új tavasz
fájdalom mentes és hatásos a léted,
akár halott szemében a könny,
vagy a szó, mi a tetem ajkára fagyott
és meg sem mukkant
mikor lelke nyomorult testéből távozott.
itt fekszem kifacsarodva, oly rég
nyüvek szabta új arcom rád nevet,
míg sírom falára nevedet karcolom.
velem leszel s én, befogadlak,
magamba szívva léted mozduló árnyképeit.
maradj még, fogd a kezem, ahogy egyszer régen
egy padon ülve a napsütésben, és simogass,
suttogjon ujjad egy utolsó mesét.
hisz hazug szemek figyelnek örökké.