Isten kárhozata /A tizenharmadik álom/

2007 július 2. | Szerző: katha |

 A lángok az első pillanatokban alig mozdultak. A falusiak lélegzetvisszafolytva várakoztak. Szórakozni akartak,hogy végre kiengedjék a felgyülemlett gőzt. A Lelkész igazi nagy beszédet tartott. Kitett magáért az előljárók és az Uraságék előtt. Közel 2 órán kerüsztül szórta az igét. A szavak akár a parázs úgy égették a jelenlévők lelkét. A pap nagyon jól tudta, hogy egyetlen ártatlan sem ácsorog a bitófa körül.
“Már a mesék hősei sem ártatlanok gyermekem! Így ne hazudd nekem, hogy nem vétkeztél a héten. Lehet, hogy bűnös szó nem hagyta el ajkad, vagy nem sarkalt tettekre a Gonosz, de a gondolataid… biztos, hogy volt köztük tisztátalan és mocskos. Ha máskor nem hát álmodban! Mert, nincs szeplőtelen tisztaság, mióta a Mi Uraunk kiűzte az első párt az Paradicsomból.”- hallottam most újra a szavait. Most, itt a főtéren,