Látod anyám itt állok
Veled szemben
Add hát kezed
– emlékszel? Úgy mint régen
táncoltunk a szél fútta réten.
Ugye emlékszel?
Látom reszketsz
De a szemed…
Csillogva nevet
Szeretném ha boldog lennél újra
Meglásd anyám minden rendben lesz!
– Hunyd le a szemed
Ne lásd megcsúfolva
Gyermek lelkem
Felejtsd el, hogy asszonnyá
Ütlegtől és idegen vágytól lettem
Hunyd hát le a szemed
Künn vöröslik az ég alja
Szebb holnap jön tudom,
Mosolygó és fiatal
Édes csóktól születő…
A gyermekek majd ránk emlékeznek
Virággal borítják hantunk
Faragnak míves fakeresztet,
És emlékeznek
Arra, hogy itt állunk
Ketten anyám, és várunk
Az utolsó kenetre
– Mi sosem jön el
Ne félj anyám!
Megtalálnak és megszentelt földbe tesznek
Melléd fektetnek,
És együtt pihenünk te és én
Immár örökre
Hunyd hát be a szemed
Homlokodra csókolom szeretetem
Hogy nem hagytál el,
Felneveltél tisztességben.
Húzz magadhoz
Had simuljak kebledre
“Ó fojtottalak volna meg!
Mikor először szívtad belőlem az életet
Nem állnál most itt velem gyermekem,
Isten kegyetlen játékának
Nem lennél részese!”
– Jaj csitulj anyám!
Ne bántsák lelked
Az el nem követett tettek
Itt vagyok veled
A karodba bújva várom az új reggelt.
Közeledik már, érzed?
A morajló falakon túl
Már dübörög odakünn az élet
Szuronyra tűzött nevekkel
Játszik a szél
De nekünk hamarosan
Új reggel jő
Itt bent csend lesz
Hát hunyd le a szemed
Imát most én mondok érted és értem.
A mindenható Isten nevében megáldalak
Téged, és a többi anyát
És gyermeket itt körülöttem
– Látod? Ők is félnek
Nem hittük volna, hogy mocskos,
Tetves rongyaink is hiányozni tudnak
Míg itt állunk pőrén
Zuhanyzóba zsúfolva
Vízre várva
Megtisztulást remélve…
Anyám félek!
Szoríts magadhoz!
Érzed? Oly sűrű és nehéz a levegő
Hát ezt is sajnálják tőlünk akár a vizet
Anyám te nem félsz?
Nem is reszketsz…
Csak ringatsz és sugdosol nekem, hogy
Mi atyánk ki vagy a mennyekben,
Legyen szent a neved.
Bocsájtsd meg a mi vétkeinket
És adj bocsánatot azoknak
Kik ellenünk vétkeztek…
Most ringass anyám…
És én már soha többé
Nem félek…