kacatok közt
2007 február 13. | Szerző: katha
nézz rám!
és oldd fel átkom,
súgd fülembe imád,
s míg sírok, tégy a polcra
a többi kacat közé.
vágyriposzt
2007 február 12. | Szerző: katha
most megérintelek,
gerinced ívén ujjaim
kérdeznek…
s felelsz, csak nekem
oly csendben,
mint a hajnal első pillanata.
hűvös van, érzed? – kérded
– ezért borzongsz?
vagy ez csak az érintésem,
a vágy mi feléd árad
szádra tapadva
ajkad ívét követve
csókban oldódik a félelem,
és a tudat, hogy hamarosan
el kell menned.
de most nem számít semmi,
csak az, hogy velem vagy
és én simogatlak…
… kicsatolod azt a vacakot?
csak pereg
2007 február 6. | Szerző: katha
“lehajolok,
rég elvesztett világ tárul elém
egy kő, mellette egy papírszelet,
minden részlet jól látszik
fűszálon apró hangya kapaszkodik, és
én újra érzem az utca illatát”
felegyenesedek
magamba szívom a múlt ízeit,
füstös pillanatok, a hangzavar
falakba égett gondolatok
magányos arcok ezrei, karcolatok
és az eső csak pereg, pereg
felnézek
ruháimon a szürke ég tükröződik,
kezemben az elporladt percek
fájdalmasan sikít a kövezet,
egy oszlop holtan rogy össze
a sarkon elcsúszik a fény.
elindulok
csoszogva kéreget egy elnyűtt kabát
játékvonat száguld a semmibe
rohan majd megáll egy tűsarok
ajtók záródnak csendesen
elpattan egy habzó pohár
megérkezek
elcsitul minden mozzanat
halk ásítás dorombol
felborzolt ágy motoszkál
két fáradt test összesimul
és az eső csak pereg, pereg
Lótusz a tűzben
2007 február 4. | Szerző: katha
(Kavabata Yaszunari Szépség és szomorúság c. könyvéhez)
nézd, ott a szivárvány!
egy selyem obi rejtekén.
simuló asszonytestek
emlék és bosszú
minden csókban ott él.
halott gyermekét ringatja
a teamezők méla zöldje
hanyatló életek fölött
sziklakert őrködik szüntelen…
itt, teátrális a magány
a harangzúgás elkísér
látod? s nem marad semmi
csak a vágy, mi azóta is tűzben ég.
Zsolozsma
2007 február 1. | Szerző: katha
hajnalnak álmodlak
hogy, elűzd az ébredő magányt.
érints, hogy átéljelek,
akár egy látomást.
most imára hajtom fejem,
hozzád bújok csendben.
nem kérek tőled semmit,
csak fogdd meg a kezem.
bennem az arcod ragyog,
mosolyod zsolozsma.
érintésedbe burkolozva
tudom jól, álmodlak
csendéletszavaid
2007 január 14. | Szerző: katha
mozdulatod bársonyát hajtogatva,
orgona csendbe feszül a pillanat.
kisérteném ajkad puha mosolyát,
de márvány akaratod fogságban tart.
így, csendéletszavaid rakosgatom,
s, kérdések selyme közt örlöm illatod…
Képeslapok
2007 január 11. | Szerző: katha
Megint eljött az este, megint itt ülök pulóverben és bugyiban. a lábfejem már jéghideg, a combom libabőrös, és a póz is eléggé kitekeredett. Kezd fájni és zsibogni mindenem. azt hiszem lusta, vagyok tovább vetkőzni vagy nadrágot, húzni. Sőt kibogozni sincs kedvem magam.
Este van. Hosszú, és persze fárasztó volt ez a nap is. Ma, sokszor eszembe jutottál. Tizenhétig számoltam, aztán elvesztettem a fonalat – beléd zavarodtam- Sokszor mosolyogtam, de nem nevettem. Hiányzik, szeretem. A te mosolyod is hiányzik. Mondd, mosolyogtál ma? Mit számít, mondanám szívem szerint, ha nem rám… de nem mondom és nem is gondolom. Fontos, hogy mosolyogj nekem fontos, még akkor is, ha nem rám, nem nekem.
Emlékszem mikor az első képeslapot küldtem? Egy alvó sündisznó volt a képen. Egy üvegtálban feküdt, és az egyik mellső lába lelógott alvás közben. Beleszerettem mentem. Félve küldtem el. Féltem, hogy kinevetsz. – sokszor éreztem így, már- de annyira kellett! Éreztem, hogy kell! Bejött. Annyit írtál, hogy köszönjem ezt meg neked? Boldoggá tettél. Boldoggá tett a mosolyod.
Egyszer meg egy macskát küldtem. Optikailag eltorzított fotó, de olyan édes! Az állatnak akkora szeme volt, mint két malomkő, a narancssárga és fehér szőre a farkával együtt égnek állt. Azt írtad válaszként ilyen a szomszédom. Megnevetettél
Most mosolygok. Élvezem az emlékeid. A rosszakra nem akarok gondolni, most nem. Ez lenne a romantika? Talán igen talán nem. Egy sétával és közben egy öleléssel beérném, vagy egy kis kocsmában, a füstben hozzád bújni…
Buta vágyak, buta álmok.
Azt mondják az egyszerűség jó.
Hiányzol. Ennél egyszerűbben nem tudom elmondani. Mégsem jó. Mert ott, belül mozdul valami, mint egy vadállat, és mar. Na már most ezt nem akarom. Mégis van. Nesze semmi fogd meg jól.
Tegnap este feküdtem az ágyban – persze vacogtam a meleg szobában a paplan alatt- és megszületett bennem egy vers. Vagy valami hasonló. Monológ. Jaj olyan szépre sikerült!
Csak jöttek a szavak … De nem volt lelkierőm felkelni és leírni. Elveszett. Nem tudom sajnálom-e, igazán nem tudom. Neked szólt, rólad, hozzád. Nem ragozom tovább. Elveszett.
Talán egy jobb születik helyette ma vagy holnap. Mindegy. Mindig itt vagy velem. Régen küldtem neked képeslapot, és te nekem sosem. „Na arra várhatsz”- mondtad egyszer nevetve. Várok, és nem mindig sikerül nevetni.
A biztonság kedvéért eltemetlek magamban. Gyakran. de kiáslak, és repülök. De tériszonyom van. A földön kell állni, ez nem gyerekes. Csak én, meg az álmaim rólad. Hogy elérhető vagy, érinthető. Álom. Ismerős érzések új köntösben. Selyembe bújva és félelmetesen hidegen.
Túlzok. Fáradt vagyok. Már a nyakam is zsibbad az ujjaim meg hidegek. A lábaim nem érzem.
No megyek. A meleg zuhany feloldoz. Méz illatú lesz ma az imám.
morzsanyakék
2007 január 10. | Szerző: katha
reszket minden fáradt illat,
halkan szuszog a hideg takaró.
a falon lila sárkány
tátott szájjal várja
a meg nem született holnapot.
megkopott szonettet
suttognak a hajszálak,
s a dallam felolvad a polcon.
pókhálós csendbe mártja
álmát egy szemüveg,
míg ceruzaforgács simogatja
a morzsanyakékben tekergő
szőnyegpadlót.
kakaó
2007 január 5. | Szerző: katha
…watch the space…
egy virág gubbaszt a szemtelenül sárga abroszon,
míg selyemtestén motoszkál a por.
hideg ez a reggel.
kint is bent is közönyfátyolba burkolóznak a gondolatok,
talán itt vékonyabbnak tűnik.
velem szemben fagylaltot nyal az unalom.
nyúlt pulóver színei fecsegnek.
kiflimorzsa pereg az aszfaltra.
felsejlik arcod a kakaó gőzben,
talán még alszol…
you are the one…
nyúlós sajt fészkelődik a zacskóban,
szakállas security sétál,
és egy végzés, lapul a táska mélyén, míg rág a száj.
a tömött villamos meg fulladozik.
time after time…
felébredtél bennem.
a papírpoharat ledöfte a szívószál.
piros tálcán nem látszik a vér..
hová menjünk moziba?
bőröndök másznak be egy csomagtartóba.
hírlapokat ropogtat a szél.
always, always be in love…
kabát huppan székre,
szalvétát mocskol a száj.
sziréna sikolt,
létra alatt kartondobozok gurulnak.
ma nekik sincs szerencséjük..
oh, oh, oh baby… nananananananana…
kisüt a nap
cibálják egymást a falevelek
a kabát felkel.
goromba tükörarc telefonál,
míg csendesen szuszog egy babakocsi,
reszket a kéz,
viszi az abroszt, meg a virágot.
vége a drámának a tálcán.
szelektív temetés jár..
oh, Africa.. oh Africa…
fekete m? anyag mögé bújik az esti pofon.
füstkarikába kapaszkodó szavak
meg sem festett arcod új világot mar belém.
elesik egy tábla
áruszál… tás..
mért nem segíti fel valaki?
touch my mine…
csámcsogó húsdarabok,
krumpli kígyó tekereg,
felzavarta egy csók.
elmentek a galambok..
hideg van ám babám, Marci
vedd fel a kabátod.
az újságon idilli pár
mosolyog..
wild boys, never close your eyes..
kihűlt a kakaóm,
a maradék menekülési útvonalat rajzol.
szól a zene.
végigcsörtetsz a gondolataimon.
dream, never stop…
az újságra mosolygok,
és összébb húzom a kabátom.
démon
2007 március 8. | Szerző: katha
mikor az éjszaka megszólítja vágyaid,
s csak saját kéjed nyög kínzón füledbe,
éled a démon, a sötét úr.
karjába vesz, s elvarázsol.
hangja a szél…
testedben zúgva…
forralja véred,
lángnyelvekkel simogat,
jégvirágot csókol ajkadra,
s csak űz, egyre űz…
felém sodor minden pillanat.
nekem adod magad…
s, én fuldoklón iszom bőröd illatát,
részegült mámorban
korbácsként dobban szívem,
cinkos mosolyt küldve
a démonnak,
ki vihart kavart tested tengerén
Oldal ajánlása emailben
X